Hát ez most nem friss lesz, ha nem csak egy gondolat. Nem sokszor szoktam írni ilyet.
Huhh... ezt a linket/bejegyzést/hírt ma az animeaddicts-on olvastam "Nem mese, Anime", először nem akartam megnézni, de valamiért rákattintottam, és nem bántam meg.
Ez a kis film egy szakdolgozatnak készült, mely az anime és a manga témáját boncolgatja Magyarországon, illetve a fiatalok, és azok baráti/családi körében betöltött szerepét.
Persze ez mind az én véleményem lesz, de számomra ez a film azt mutatta meg. Hogy igen is kell valami, hogy lekössük magunkat, hogy "színesebbé" tegyük a hétköznapjainkat és, hogy igenis fontosak azok a párnapos összejövetelek.
Még ha nem is lesz ott semmi életet meghatározó dolog, de jól érezheti magát az ember. Illetve annak a bőrébe bújhat, akiébe szeretne, és igen valóban ezek a napok egy olyan emléket adnak, amire még most is mosolyogva emlékszem vissza.
Én is rendszeres con látogató vagyok/voltam. De ami a legjobb az egészben, hogy ott nincs megkülönböztetés, és nem csak ott. Az anime-manga világában, ha van más is aki rajtad/rajtunk kívül szereti ezt, akkor szerezhetsz barátokat.
A legjobban a film utolsó párbeszéde tetszett és talán ez fogott meg a legjobban.
"- Ha röviden meg kéne fogalmazni, hogy mit adott nektek az anime világ, mit mondanál?"
"- Barátokat."
Nos, én is ezt válaszoltam volna. Hisz én is számos embert megismertem, hála az anime-manga világának. Hisz ott van Mei-chan, Anna, Yuki is, Eri, és aki örökké támogat Neko :) és most már ehhez a kis csapatomhoz csatlakozott Nigayami is :)
Hát, nézzétek el nekem, de valahogy kikívánkozott belőlem... (^-^)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése